Sándor Erzsi és fia
Amikor egy várandós édesanyát megkérdeznek, hogy fiút vagy inkább lányt szeretne, sokszor az a válasz, hogy mindegy, csak egészséges legyen. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a szép, okos gyermeke épségben szülessen meg. Sándor Erzsi újságíró könyve másodszülött fia, Tomi sorsán keresztül mutatja be, mi történik egy családban, ahol az újszülöttről kiderül, hogy valószínűleg nem lát.
Eleinte orvostól orvosig mennek, minden vizsgálatot elvégeztetnek a babán. Megoldást akkor sem tud ajánlani az orvostudomány, amikor kiderül a betegség: a kisfiú valamelyik kromoszómája sérült, ezért alakult ki az anirídia.
Internet híján 1988-ban nem egyszerű információhoz jutni ilyen speciális témában, de a szülők mindent megtesznek a teljes körű tájékozódásért. Ez a hozzáállás egész anyasága alatt jellemző Sándor Erzsire, mindent megtesz a gyermekéért, minden lehetőséget felkutat, és él a sors kínálta esélyekkel is.
Egyéb segítség és hasonló tapasztalat hiányában ösztönösen neveli a minimálisan látó fiát, úgy hogy nem látóként is megállja majd a helyét a világban. Kicsiként engedi a játszótéren mászókázni, majd nagyobbként egyedül közlekedni, akkor is, ha közben retteg a félelemtől, hogy valami baja lesz. Törekedtek arra, hogy Tomi teljes értékű életet éljen. Legszebb részek a könyvben a közös külföldi nyaralások leírása, és fel sem merül az olvasóban, hogy minek egy nem látót városnézésre vinni.
A téma magában hordozza a tragikumot, összességében mégsem egy szomorú könyvet olvasunk. A minden sorból áradó optimizmust az élet igazolta, Tomi ma már diplomás felnőtt, önálló élettel.
A könyvben folyamatosan megjelennek a fiú gondolatai is, s így válik kerek egésszé a történet. Történet egy értelmes, tehetséges fiatalemberről, aki nem lát.
(Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám; Park Kiadó, 2013; 2900 Ft)
Comments are closed.
