Rózsa Sándor életéről sok adat maradt fent, de arról eddig nem lehetett tudni, hogy 1813-as születésekor maga az Ördög jelent meg a világrajövetele előtt, és mindenképpen meg akarta szerezni magának az újszülöttet. Amikor az apja nem adta, az Ördög átkot szórt a csecsemőre, mondván, úgyis az övé lesz. Legalább is Cserna-Szabó András Sömmi. című regényében. Az író saját bevallása szerint novellista, jobban szereti ezt a műfajt a regénynél, de ez a téma annyira komplexen formálódott meg benne, hogy a regényformát kívánta. Rózsa barátja, betyártársa, Veszelka Imre elbeszélése alapján ismerjük meg Rózsa Sándor életének „igaz” történetét. A történet is érdekes, de ami igazán különlegessé teszi a regényt, az stílusa és a szövege. Egy mondat akár két oldalon keresztül is tart, és olyan szépen kanyarodik a sorokban a mondanivaló, hogy élmény az olvasása.
„…és akkor én azt mondtam a cimborámnak, hogy te, Sándor, hát mindketten árvák vagyunk, mint a kisujjam, nincsen nékünk senkink és semmink ezen a kietlen világon, csakis a tiszta szívünk, fogjunk mi öszve, és akkor a Sándornak égni kezdett a kék szeme, majd felszúrt vele, előkapta a kését és belevágta a kecskelábú csárdaasztalba, és ordítani kezdett, hogy az ő nevét soha többé az életben ki ne ejtsem, mert elevenen nyúz meg, és én éreztem, hogy ennek az embernek tigriskarom van a szíve helyén, és soha többé nem ejtettem ki a nevét a jelenlétében, hanem inkább úgy hívtam, ahogy a többi ember: Gazdának, Bácsinak, Pistának, Kegyelmes Parasztnak, és mindennek, csak Sándornak nem.”
Vajon így történt vagy sem? Nem számít. Cserna-Szabótól újabb remek könyvet kaptunk. Nem „sömmi”.
(Cserna-Szabó András: Sömmi.; Magvető, 2015, 2990 Ft)
Comments are closed.
