A 2013-as irodalmi Nobel-díj kihirdetése előtt Murakami Haruki volt az egyik esélyes. Hatalmas rajongótábora van mind a hazájában, mind az egész világon. Közkedveltsége abból adódik, hogy a keleti és a nyugati világ gondolkodásmódját különleges és élvezhető módon tudja elegyíteni. (A japán bírálói sokszor pont ezt vetik a szemére: túl amerikai az ő ízlésüknek.)
Új regénye ismét olyan témát vet fel, amely a világ bármely táján érthető és érdekes. A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei című regény főhőse harmincas évei közepén jár, Tokióban él és vasúti állomásokat tervez. Visszahúzódó, magának való, átlagos férfi, aki megismerkedik Szalával, és kölcsönös szimpátia alakul ki közöttük.
A lány, mielőtt komolyra fordul a kapcsolatuk, azt kéri Cukurutól, hogy derítse ki, mi történhetett a férfi és középiskolás barátai között, akik húsz évvel azelőtt váratlanul megszakították vele a kapcsolatot. Cukuru rájön, hogy ez az, ami jelentősen befolyásolta életét, a sokk miatt él elszigetelődve. Elindul és felkeresi egykori barátait, két fiút és két lányt, akik mindegyikének szerepel szín a nevében.
Az utazás szülővárosába, majd onnan Európába vezet, de nem a megtett kilométerek jelentik az igazi zarándoklatot, hanem a Cukuruban zajló, saját békéjéhez vezető út. Az emberi kapcsolatok, a felnőtté válás, magunk elfogadása vagy éppen el nem fogadása – sok nehéz, megoldandó feladat.
Haruki legújabb regénye az eddigiekhez képest kevesebb misztikus szálat tartalmaz, de eleget ahhoz, hogy a szokásos hangulatot megteremtse. A szerző elérte, hogy a regény elolvasása után még napokig motoszkál a fejünkben: vajon életünkben vannak-e elfojtott traumák, meg nem válaszolt kérdések. Erre pedig csak az igazán jó írók képesek. A leendő Nobel-díjasok.
(Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei; Geopen Kiadó, 2013, 3990 Ft)
Comments are closed.
