Munkáját a gyermekszeretet, tudatosság, szakmai felkészültség, nyitottság jellemzi. A pályakezdő kollégákat nagyfokú szakértelemmel és empátiával támogatja. Kelecsényiné Szűcs Katalin nagy gondot fordított a hátrányos helyzetű gyermekek nevelé sére is, a szociális hátrányok csökkentésére. Szívügyének tekinti a környezeti nevelést. Éveken keresztül a kerületi Környezeti Munkaközösség vezetőjeként dolgozott. Számos vetélkedővel, kiállítással hozta közelebb a kerület óvodásaihoz a természetvédelmet. Kiemelkedő szakmai teljesítményét idén pedagógusnap alkalmából a főváros Bárczy István-díjjal jutalmazta. Ez alkalomból lapunk is felkereste az óvónőt.
– Számos kerületi kitüntetéssel büszkélkedhet, most pedig az egyik legrangosabb díjat vehette át. Hogyan fogadta az elismerést?
– Meglepetés volt számomra, csak az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy a kitüntetettek között vagyok. Nagyon örülök, nyugdíjba vonulásom előtt a legszebb ajándék.
– Negyvenéves pályafutására hogyan emlékszik?
– Óvodapedagógusként 1975-ben kerültem a városrészbe, ekkor nyitotta meg kapuit a Micimackó Óvoda. A kollektíva alapító tagjaként lelkesen részt vettem az intézmény sajátosságainak kialakításában. Sokat változott azóta a kerület, hiszen akkortájt létesültek a környékbeli lakótelepek. A beköltöző családok sokfelől érkeztek, először főként arra koncentráltunk, hogy összefogjuk az új lakókat, gyerekeket.
– Ezek szerint fontos volt önöknek a közösségformálás?
– Fontos volt, hogy a gyökerek nélküli kicsik és hozzátartozóik kialakítsák saját hagyományaikat. Nagy szerepünk volt abban, hogy meghonosítsunk olyan életformát, amely meghatározza az óvodánk és egyben a környék arculatát is. Lakótelepi óvoda lévén kollégáimmal fontosnak tartjuk a környezeti nevelést. Már az elején ösztönösen olyan programokra törekedtünk, amelyben fő szempont volt a növény-, az állat- és a természetvédelem. Később intézményünk védjegyévé vált ez a tevékenység, immáron kétszer nyertük el a Zöld óvoda címet.
– Ennyi év után hogyan látja a mai óvodapedagógiai munkát?
– A modern kor technikai vívmányai mellett a mostani gyerekeknek sajnos egyre kevesebb idejük marad a játszásra. Az óvónőknek folyamatosan képezniük kell magukat, hogy lépést tudjanak tartani a kicsik érdeklődéseivel, azonban, ha nyitottak vagyunk, hamar megtalálhatjuk a közös hangot velük.
Comments are closed.