Az idei március 15-i állami ünnepen Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár Balog Zoltán emberi erőforrás minisztertől a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át. Néhány héttel a kitüntetés után a díjazottal pestújhelyi otthonában beszélgettünk.
Alexa Károly/Fotó: XV Média, Nagy Botond
– Gratulálunk az elismeréséhez. Mit jelent önnek a díj?
– A magyar kitüntetések között ez a Becsületrendnek felel meg, és átvétele nagy megtiszteltetés. Ráadásul az indoklásban csupa szépet mondtak rólam. Csak azt sajnálom kicsit, hogy túlságosan erős „életrajzi aktualitása” van az eseménynek, nem tudom, minek higgyek jobban, az életkoromnak, azaz a 70-es számnak vagy a köztársasági elnök által aláírt méltató szavaknak.
– Hány évet töltött a hetvenből a kerületben?
– Óvodásként egy rákospalotai parasztházban nevelkedtem, iskolába is innen jártam, aztán máshova vetett az élet, hogy utána fiatal felnőttként ismét visszatérjek. A feleségem ugyanis tősgyökeres pestújhelyi, így előbb a szüleinél, majd már a saját házunkban telepedtünk le.
– Aktív szereplője volt a hazai közéletnek. Mire a legbüszkébb?
– Egykor a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, majd a Magyar Televízió Hírtanácsának az elnöke voltam. Mindkét munka nagy felelősséggel járt. De örömmel tölt el az is, hogy itt a kerületben részese lehettem a közszolgálati média átszervezésének, és ezen belül az ÉLETképek című újság megalapításának.
– Mostanában kevesebbet hallani önről. Mivel foglalkozik?
– Élem az aktív nyugdíjasok életét. Sokat dolgozom, legújabb könyvem Bujdosó mondatok címmel az idei Könyvhéten jelenik meg, ráadásul egy Vas megyei kis faluban is van házunk, nagy kerttel, amelyet folyamatosan gondozni kell. Négy unokám lakik a közelünkben, a legkisebb, Leonardo – aki amellett, hogy félig olasz kisfiú, hatodik generációs pestújhelyi – sokat van nálunk, amely örömteli elfoglaltságot jelent.
Comments are closed.
