Érdemes volt kilenc évet várni Dragomán György új könyvére, a Máglya című regény minden szempontból méltó folytatása a szerző Fehér király című novelláskötetének. A mű helyszíne valószínűleg Románia, a rendszerváltás időszaka. Nagyon kevés konkrétum szerepel a könyvben, de a személyi kultuszban „imádott” tábornok kivégzése és néhány tipikus kifejezés (például a szekusok) utal a helyre és az időre.
Borító/http://gyorgydragoman.com
Emma, a 13 éves kamasz lány monológjából tárul elénk a történet, ő és a családja múltja és jelene. A nyitóképben a nevelőintézeti igazgatónő hívatja magához az árva kislányt, és bemutatja neki számára eddig ismeretlen nagymamáját. Szülei elvesztése miatt érzett gyászát a külvilág felfordult eseményei még inkább felkavarják. A nagymama személye, és hogy magával akarja vinni, először ellenérzést vált ki belőle, majd felkelti az érdeklődését az idős hölgy varázslatos lénye, és vele megy.
Új, számára idegen városba érkezik, ahol először semmit sem ért. Mindenki mást mond a nagyszüleiről, a szüleiről, és saját magának kell kiderítenie az igazságot a családjáról és a múltjukról. A nagymama varázslatai, a közösen megtartott rituálék hamar feltárnak előtte egy addig ismeretlen világot. A nemrég meghalt nagypapa nem nyugvó szelleme, az állatok jelenléte és mindkettejük által űzött hétköznapi kis varázslatok a házukat teljesen ellentétessé teszik a külvilággal, ahol a diktatúrából kitörő társadalom keresi az útját: megjelent a vadkapitalizmus, a kiközösítés.
Dragomán György ismét remekművet alkotott. Kötelező olvasmány azoknak, akik emlékeznek ezekre az időkre, és azoknak is, akik nem.
Comments are closed.
