Nem volt azért annyira szörnyű. Bár a covid mindent megtett azért, hogy megkeserítse az esztendőt. Együttérzünk azokkal, akiknek szerettei elmentek.
A virágokkal kezdődött. Fogékonyak vagyunk rá, szeretjük őket nézegetni. Nem szoktuk magunkat visszafogni, amikor a tavasz parancsot ad a kerületi virágtombolásra. Mutatjuk, nem a levegőbe beszélünk.
Jött a fülledt nyár, pompás sikerek koronázták. Keszthelyi Rita pólós és Hárspataki Gábor karatés csillogó bronzéremmel tért vissza a tokiói olimpiáról. Jól emlékszünk arra az utolsó másodperces akcióra, amivel Hárspataki szabályosan berúgta magát a döntőbe. De majd ő elmondja!
Ősszel tömtük magunkba a vitaminokat, próbáltunk gyümölcsöt vagy zöldséget venni a vásárcsarnokban, igaz, hogy ehhez minimum német vagy amerikai nyugdíjasnak kellett volna lennünk. Szívesen éltünk annyira nem is rejtett mániánknak, a zöld kaják és más kerti alkatrészek (plusz a kolbász) látványának. Év közben arra jöttünk rá, hogy savanyúságot fényképezni jó. Ki gondolná, hogy a káposztasaláta és a cékla látványa ősi korokba visz bennünket vissza!
Voltak ünnepi pillanataink is. Maszkban feszítettünk, s vártuk, hogy elkészüljön végre a Drégelyvár utcai felüljáró. Bekövetkezett.
Találtunk néhány régi fotót is, mely a tegnapjainkra emlékeztetett bennünket. Így járunk egyszer a 21-es képekkel is. Mosolygó arcokat látunk majd a XV. kerületből. Illetve egészen pontosan Rákospalotáról, Pestújhelyről és Újpalotáról. Mert azért tudjuk már, hogy valójában honnan jöttünk!
A Szilas táncosainak üdítő ritmusával kívánunk boldog új évet minden kedves olvasónknak! (PP,, Periszkóp Palotán, Rab László, 2021. december 31. Nyitókép: Tájkép a tubában)
Leave A Comment
You must be logged in to post a comment.